magamról kapcsolat linkajánló
galéria
 
   
  önéletrajz    
   
   

Mindennek az alapja a SZERETET, (e szer etet :) így a művészetnek is az kell, hogy legyen. A művészet nagyon sok dologra tanít, Szeretetre, türelemre, alázatra, kitartásra, pontosságra, lazaságra, tiszteletre és még számtalan dologra. Egyszer megkérdezték Miles Davist a Jazz egyik legkiemelkedőbb alakját, hogy mi a művészetének titka; "Szeretem a trombitámat" válaszolta. Nekünk is nagyon Szeretnünk kell azt, amit csinálunk, bármi legyen is az, festmény, szobor, zene, vagy akár egy finom étel, vagy bármi más: Szeressük és boldogok leszünk. Sok emberrel az a baj, hogy nem jön rá arra, hogy nem is igazán okozott magának örömet. Én szeretnék mindenkit arra bíztatni, hogy merjen élni, alkotni, ne csak nézzék a kiállításokat, hanem ha hazamentek, akkor ők maguk is alkossanak! -"Mindenki festőnek születik, csak elrontják" -mondta Leonardo. Mindenkiben ott rejlik a tudás, s ha rájön erre, akkor a kezében lesz a világ!  Alázattal és csodálattal járhatunk az úton, amit a nagy Mesterek kitapostak előttünk, de fontos a lázadás is, mely elősegíti az új alkotások életre hívását.

 

Leírok egy kis történetet, ami velem esett meg:

Egerben történt, az albérletem előtti kis utcarészletben. Éppen hazafelé tartottam, amikor a járda közepén megpil-lantottam egy Juharfa levelet, ami az élén egyensúlyozott. Csodálattal guggoltam le mellé a járdán és gyermeki áhítattal nézegettem. Lehetetlenségnek tűnt, hogy egy levél az élén álljon, nem is egy percig, hanem vagy fél óráig. Hiába fújt a szél, a levél meg sem mozdult, csak állt az élén. Jobban megfigyeltem és észrevettem, hogy a Nap sugarai átsütnek rajta. Mennyei színekben pompázott, voltak a levélen még élő és olyan részek is amiből már a hideg kiszívta az Életet. Zöldek, sárgák, barnák, csodálatos volt az egész, mintha álmodtam volna. A levél pedig csak állt és nem dőlt el. Sokáig nézegettem, de csípős hideg volt, így fél óra szín mámor után szépen lassan felálltam és elindultam hazafelé a kapun át. Még utoljára visszanéztem a levél színekben pompázó arcára és akkor láttam, hogy az utcán egy figyelmetlen járó kelő eltapossa, szétzúzza, tönkreteszi a tökéletes csodát és szépséget ami a lábai előtt hevert arra várva, hogy észrevegye.

 

-Ez nekem is tanulság volt, hogy az emberek mennyire nem veszik észre az Élet pici csodáit, szépségeit! Sokszor az orrunk előtt van a megoldás, a szépség, öröm, és boldogság, csak a kezünket kéne kinyitnunk és elfogadnunk azt a Szeretetet és bőséget, amelyet minden ember kivétel nélkül minden nap megkap… Hozzászoktunk, és természetesnek veszünk számos dolgot, amit a világ önként ajándékoz számunkra. Ezek egyáltalán nem természetesek, csak még az emberiség nem érett meg arra, hogy felismerje azokat az erőket, amelyek a világ dolgainak eseményei mögött rejlenek. Az emberiség a csecsemőkorát éli ugyan, de egyszer ifjú, majd érett felnőttkorba lép, s megpillanthatja önmagát a többi ember szemében. Minden életkornak, életszakasznak megvannak a maga szépségei, melyeket nem érdemes siettetni. Mindenki élje meg a korának megfelelő életszakaszt, a gyermek csodálattal és áhítattal néz a világra, az ifjú szerelemben úszva, a felnőtt tudással és tapasztalatokkal telten, az idős pedig bölcsen és alázatosan.

„Egyesek sosem tanulnak meg semmit sem, mert túl hamar felfogják a dolgokat. A bölcsesség valójában nem valamilyen állomás, ahová megérkezel, hanem az ahogyan utazol. Ha túl gyorsan utazol, nem látod a tájat." (Anthony de Mello)

 

Szeretnék mindenkinek szeretetteljes és boldog utazást kívánni az életében, továbbá arra bízatni, hogy találja meg önmagát akár a művészetben, vagy bármely más alkotó tevékenységen keresztül.